Én egy nagyon nagy para mami vagyok! 😀
Szeretném Emmát egy burokban tartani, ami körbe van bélelve vattával, hogy ha el is esik, puhára essen. ♥
Nálam a mozgásfejlődés is egy para növelő faktor (volt).
„Miért nem kúszik még?” „Miért nem mászik még?” „ Miért nem megy még?” „Biztos valamit nem vettem észre…”
Folyamatosan méregetjük a gyerekünket a másik egyidős gyerekekhez. Mondanám, hogy ne tegyük, ne méregessük, de akkor is tesszük… és utána megint megijedünk, ha valami olyat csinál a másik, amit a miénk nem… és arra gondolunk, hogy biztos azért nem csinálja, mert a mi gyerekünk valószínűleg „le van maradva”.
Úristen…ez így leírva…borzalmas. 😀 😀
Eközben persze a védőnő is folyamatosan járt hozzánk, megnyugtatott, és ő is és az orvosunk is egyetértettek abban, hogy Emma nem feszes és nincs szükségünk konduktor segítségére. 
Forgás, kúszás, mászás
Én erre is rágörcsöltem, hogy „Te jó ég, ha 6 hónapos koráig nem tanul meg forogni minden irányba, akkor mi lesz?!”Megtanulta! 😀 Időben. Segítség nélkül az összes mozgásformát.
Emma a kúszás összes verzióját bemutatta nekünk!
Kezdte a tolatással, majd körbe-körbe és végül nagyon szépen előre is közlekedett.
Szabályosan kúszott. Váltott kéz, váltott láb… ezt onnan is tudom, hogy a játszótéren megjegyezte egy nagyon kedves konduktor, hogy milyen szépen kúszik.
Mi, Danival úgy állunk ehhez a témához, hogy nem erőltetünk semmit sem Emmánál.
Nem ültettük, nem raktuk körbe párnákkal. Nem használtunk bébi kompot sem.
Nem fogjuk meg a kezét és kezdjük el járatni sem Emmát, mert azzal is csak ártanánk a kis fejlődésének.
Inkább csináljon mindent a saját maga kis tempójában, még akkor is, ha nem „időre” csinál dolgokat. Azért megjegyzem halkan, hogy mindent a határidők utolsó időpontjáig hajtott végre. 
Nem aggódom!
Viszont a társadalom által rám (ránk) gyakorolt nyomást és már-már elvárást érzem a vállaimon folyamatosan. Ilyenkor általában elbizonytalanodom…
Nem csak a mozgásfejlődés, hanem igazából minden témában(“minek cicizik még?”, “adjál neki teát” stb.) vannak nálam, (egy gyerekes semmit sem tudó anyánál) jobban hozzáértők.
Én ismerem a legjobban a gyerekemet, én tudom, hogy mi az a dolog, amitől jobb kedve lesz, ami ízlik neki, amitől szomorú lesz, ami megvígasztalja. Én vagyok az anyukája!!!
Egyébként ne értsetek félre, mert ha valamiben bizonytan vagyok, mindig segítséget kérek.
Csak is olyan embertől, akiről tudom, hogy releváns tanácsot tud adni. Elsősorban szakemberek (védőnő, orvos, stb).
Ülés, Felállás és elindulás
A felülést egy ideig csak spárgából tudta végrehajtani. Körülbelül 11 hónapos volt, mire már akár fordulásból is fel tudott csücsülni.
A felállásban nagyon nagy segítség volt a kanapé. 😀
Először csak térdelt, aztán azt vettük észre, hogy álldogál. Ahogy telt az idő elkezdett lépegetni i s a kanapé mellett.
Vettünk neki egy járás segítőt is, azt is szépen, és ami nagyon fontos, hogy rendeltetésszerűen használja.
Még nem meri elengedni a bútorokat, de már nem teljes kézzel kapaszkodik, hanem egy kézzel, de van, amikor csak 2 ujja ér a bútorokhoz. Gond nélkül feláll a szoba közepén, táncol (ringatja magát a zenére), de ez az elindulás… valahogy nem akaródzik… ezen is kezdek lassan parázni… 18 hónapos koráig van időnk. Az még 2 hónap! 😀 Ennyi idő alatt csodák történnek.
Viccet félre téve, hagyom, hogy ezt is saját maga tanulja meg, hiszen semmiről sem késtünk el még. 
Köszönöm, ha elolvastátok a bejegyzést, minden like-nak, megosztásnak örülünk!
Kövessetek instagramon is minket! @bogadanbea92
Kommentek