Nem ciki, ha segítesz! :)

Sziasztok! 🙂 

Szerintetek ciki, ha segít a pasi otthon?

Az anyaságot miért nem ismerik el az emberek, mint fárasztó tevékenységet?
Komolyan azt gondolják a társadalom egyes rétegei, hogy a gyereknevelés úgy néz ki, mintha unikornisokon galoppoznánk egy tulipánokkal teli, szivárványos réten a gyerekkel???
Bár úgy lenne, csak az a baj, hogy félek a lovaktól! 😀

Ti mit gondoltok? A férfi segítsen a nőnek a házimunkában? Van férfi és női feladat?
Konkrétan az otthonülő, „popót vakargató” édesanya társaimra gondolok most, akik semmit sem csinálnak, csak nevelik a gyereket…
Eddig azért nem merült fel nálunk sem ez a téma, mert én is dolgoztam, későn értem haza és így valószínű, hogy jobban „megértették”a körülöttünk élő emberek és a barátok is, hogy együtt végezzük a házimunkát.
Nálam most robbant fel ez a bomba! Sokadjára kapom meg, hogy csak otthon vagyok…

Nem csinálok semmit, csak…
Főzök, mosok, takarítok, pakolok, bevásárolok, játszom a gyerekkel, elaltatom, vígasztalom, sétálni járok vele, etetem, itatom, öltöztetem, fürdetem, orvoshoz viszem, ügyeket intézek. Ez csak egy pár dolog, ami eszembe jutott hirtelen abból, ami akár egy nap alatt is lezajlik nálunk.
Egy nap még mindig csak 24 órából áll. 17 hónapja akkor fekszem le aludni, amikor már Emma elaludt, nem pedig amikor akarok. Akkor kelek és annyiszor ahányszor Emma egy éjszaka.
Úgy, mint egy katona. A legapróbb neszre is felkelek.
Bármilyen hihetetlen, de van, hogy én is elfáradok, kifáradok, lemerülök, kimerülök. Nem azért kérem a segítséget, mert kényeskedek vagy mert nem akarom megcsinálni, hanem azért mert vannak olyan napok, amikor kevesebbet bírok, mint általában.
Ilyenkor jó tudni, hogy van kihez fordulnom!

A leendő férjem, a párom, a társam, a segítségem!
Minden bejegyzésben megemlítettem, hogy számíthatok Danira, mert rengeteget segít nekem, annak ellenére, hogy mennyit dolgozik.
Tudtuk azt, hogy mit vállalunk, amikor Emma még a pocakomban volt. Most sincs másként. Annyi történt, hogy amiről elméletben beszélgettünk, most a gyakorlatba is be kell, hogy ültessük.
Nálunk nem okoz problémát az, hogy rakjon magának enni, ha én éppen nem érek rá, mert pelenkázok, fürdetek, vagy épp benne vagyunk a játékban Emmával.
Az sem jelent gondot, hogy felporszívózzon, felmosson, vagy elvigye a gyereket sétálni.
Sőőőt, amikor nagyon elemében van, még vacsorát is csinál nekünk! 😀
Nem napi szinten csinálja meg ezeket a dolgokat, hanem kb. heti 1-szer, de nekem ez is sokat jelent. 

Azt gondolom, hogy ez azért van nálunk így, mert MI megbeszéljük a dolgainkat.
 Mindent. Kicsit, nagyot, fontosat, kevésbé fontosat, róla, Emmáról, rólam.
Egyenlő felek vagyunk a kapcsolatunkban. Egyikőnk sincs alárendelve a másiknak.
Egy fedél alatt élünk, és nem azért csinálja meg ő is ezeket a dolgokat, mert én képtelen vagyok rá, hanem mert szeret engem és szeretne legalább ennyi terhet levenni a vállamról, és valószínűleg neki is jobban tetszik úgy a lakás, ha rendben van.

De a társadalmi nyomás megint, itt is jelen van…
Úgy érzem, szégyenkeznem kell amiatt, hogy Dani „ilyeneket” is megcsinál helyettem…
Mert ez az ÉN feladatom lenne! Ez a nő feladata!
Sokan azt gondolják, hogy milyen gyenge vagyok, hogy Dani segít nekem ebben.
Nyilván senki nem mondja meg így, kerek perec a dolgokat, de azért lehet érezni egy-egy hanglejtésben a mögöttes gondolatokat. 

 „Úristen, te mosogatsz, Dani?”, „nahát, nem főzöl minden nap, Bea?!” „Mit esztek akkor?” „na, megnézem, mikor mosogatna el az én férjem..”
Nem merem elmesélni másoknak, hogy nálunk munkamegosztás, kompromisszumkötés és egyetértés van. Dani sem hangoztatja, szerintem… 😀
Valószínűleg a jövőben is segíteni fog.
Bölcsibe vinni, vagy hozni a gyereket, vagy bevásárolni, vagy fürdetni, vagy vacsorát készíteni.

Boldog gyermeket nevelünk!

Ahhoz, hogy Emma továbbra is boldog és kiegyensúlyozott lehessen, az kell, hogy mi is azok legyünk. Minden gyermeken tükröződik a szülők viselkedése, lelki állapota, agressziója, kedvessége, jósága. Nyilván valahogy képes lennék megcsinálni minden házimunkát és egyebet, de nagy a valószínűsége, hogy túlhajszolt, türelmetlen és figyelmetlen lennék, amit sajnos Emma gyerekkora bánna a legjobban. Így is megérzi, ha valami nincs rendben velem/velünk. Olyankor sokkal nyűgösebb és nem lehet bírni vele.
Ezért, amikor már kimerülés szélén állok, igyekszem segítséget kérni a páromtól. Nem mástól, nem mindig, nem sokat és nem azért, hogy én aludni tudjak, hanem mert érzem, hogy feszült vagyok, és nem tudok higgadtan viselkedni. Ilyenkor van szükségem egy kis „énidőre”.

Megiszom egy teát, elmegyek úgy fürdeni, hogy nem áll ott Dani és Emma várva, hogy mikor végzek, kivasalom a hajam, sminkelek, körmöt csináltatok 3 hetente (ilyenkor 2 szabad órám van, és Dani otthon van Emmával), hogy érezzem, hogy NŐ is vagyok, nem csak anya!

Ők a mi jövőnk! Neveljünk minél több értelmes, okos és segítőkész gyermeket!

Ha nem tudjátok megbeszélni a problémáitokat, akkor valószínűleg baj van, változtatni kell! Mindenképpen meg kell próbálni, hiszen már nem csak rólatok, hanem a gyereketek jövőjéről is szó van. Nem szakításról beszélek, hanem probléma megoldásról közösen. Legyetek megértőek a másikkal.
Higgyétek el, sokkal többet látnak és éreznek a gyerekek a feszültségekből, mint amennyit ti gondoltok, hogy éreznek.
Nem elég, hogy enni adunk neki és leültetjük a játékok közé, hogy játsszon szépen magában. Ránk van szüksége. Anyára és Apára! Sok együtt töltött minőségi időre.
Attól, hogy kötődően neveljük, nem fog a fejünkre tojni, sőt! Tudni fogja, hogy számíthat ránk, kérhet segítséget a szüleitől. Figyelemre és odafigyelésre van szükségük. 
   

Legyetek erősek Anyukáim! Ne hagyjátok, hogy a külső hatások elnyomjanak, eltántorítsanak. A gyermeketek a példa arra, hogy jól csináljátok a dolgotokat! Jól csináljuk a dolgunkat!

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést! Minden like-nak és megosztásnak nagyon örülünk!
Arra gondoltam, ha elegendő érdeklődő lesz, 1-2 videót is felrakok! 🙂 Vicceset és cukit, főképp! 
Kövessetek minket instagramon is! @duracemma_mommy