Sziasztok!
Ahogy ígértem, jön a 2. része a karácsonyi láznak!
Miután letudtuk a Mikulást, a sütögetést és bevásárlást az útra, kezdődhetett a csomagolás.
2 hétre mentünk, de annyi cuccunk volt, hogy simán maradhattunk volna még pár hetet. 😀
Ráadásul nem is Daninak vagy nekem, hanem Emmának. Ruhák, játékok, pelenka, a kisautó, babakocsi, takarók, fürdéshez a kenceficék, stb.
Végül sikerült betuszkolni az életünk 15%-át 6 nagyobb táskába és sok kis zacskóba, amikkel Dani szerint a maradék lyukakat lehet tömködni a csomagtartóban. 😀
Az anyósülésre is került 2 nagyobb táska. Emma és én pedig hátul ültünk. Lábamnál az útravaló elemózsiával, 2 zacskó játékkal, tablettel, ami tele van mesékkel és egy nagyobb takarót is készítettem be, mert reggel hideg van a kocsiban. 14 óra utazás után megérkeztünk a nagyszülőkhöz, akik már nagyon vártak minket, de főképp a kisasszonyt!
Szánkózás lvl 999:
Belépve Romániába, boldogan konstatáltuk, hogy rengeteg hó van!
Úgy sajnálom, hogy nem készítettem képet a fenyőfákról és a hegyekről! Csodaszép látvány tárult elénk.
Másnap reggel fogtuk is a szánkót, raktunk rá egy vastag takarót és nekivágtunk a hegyeknek!
Annyira jó volt, hogy nagyjából 3 perc séta és már fent is voltunk a dombokon.
Emmának nagyon tetszett a hó is és a szánkózás is.
Olyannyira, hogy, ha megálltunk a szánkóval, rögtön dráma volt. Amíg mozgásban voltunk és szabadban, minden tökéletes volt számára.
Felértünk egy nagyobb domb tetejére és őzet láttunk, ami mindegyikőnkből különböző érzéseket váltott ki. Daninak tetszett és oda akart menni hozzá, Emma csak vigyorgott neki, én meg megijedtem, mert ott kergetőzött egy kutyával és gondoltam, jobb onnan távozni. 😀
Ezen a ponton úgy döntöttem, jó lesz nekünk a kis utcákban is a szánkózás! 😀
Fenyőfából karácsonyfa lett:
Eljött a várva várt december 24. Olyan izgatottan és kíváncsian vártam, hogy mi lesz majd a díszítés közben… egyáltalán nem csalódtam.
Minden dísz érdekelte. Boák, füzérek, gömbök, figurák. Mindegyiket meg kellett fognia, volt, amit egész ott tartózkodásunk alatt nem engedett el.
Így a kis műfenyőnkre pár gömb, egy gyöngyfüzér, néhány szaloncukor és az égősor került fel. A többi maradt Emmának a szatyorban, hogy pakolgathasson.
Halkan jegyzem csak meg, hogy az ünnepek végére már a gömbök sem voltak a fán, illetve, ha mentünk valakihez, ott is megkezdtük a díszek leszedését! 😀
Pironkodva elnézést kértem, de szerencsére mindenki megértő volt, és nem tettünk kárt egyetlen díszben sem. 😀
Ajándék hegyek
Azt terveztem, hogy berakom az ajándékokat a fa alá és majd onnan osztom szét a gyerekeknek (kereszt gyerekek, rokonok, barátok gyerekeinek), de látva, hogy milyen kis „mindent magamnak akarok” és „mindent megtehetek” volt Emma, így inkább átvittük mindenkinek és csak az ő ajándékát raktam oda.
Emmánál már idő előtt elkezdődött az ajándékok sorozata… Kapott csillogó cipőt, daloló könyvet, új babakocsit, játékokat, ruhákat (overált és még 1-2 apróságot), ruhát rendeltem neki a keresztelő bulira, sapkát, sálat. A keresztanyukája is elhalmozta ruhákkal, játékkal, úgyhogy nem panaszkodhat!
így a fa alá egy golyós vezetőt tettem, ami fából készült, de annak is annyira örült, hogy öröm volt nézni!
Buli, buli, buli
Két keresztelőre is hivatalosak voltunk, ami két egymást követő este volt (dec.26. és dec. 27.) . Bátran kijelenthetem, hogy egészen jó volt.
Mindkét este 80%-ban engem akart, velem sétálni, velem táncolni, egyáltalán nem bántam, így mind a ketten jól elszórakoztunk. Táncoltunk, nevettünk, nagyon finomakat ettünk, és jókat ittunk (alkohol nélkül!). J Imádja a zenét, nem zavarta, hogy jóval több ember vette körül, mint úgy általában. Amikor már érezte, hogy elég, olyankor határozottan kapaszkodott a nyakamba, és nem engedett el.
Katt a linkre, milyen kis cuki volt: Bulis kisasszony 🙂
Olyan büszke voltam rá, hogy nem volt sem hiszti, sem nyűgösség. Gondosan vigyáztam a délutáni alvását is, hogy kipihenje magát és bírja majd az estét.
Mindkét buliból éjjel fél 2 után értünk haza. Szépen elaludt, nem volt gond vele. Másnap reggel ébresztettem 10 óra körül, így nem borult fel a kis napi rutinunk sem!
A következő már a szilveszteri bulika volt, de igazából ez már egy jóval nyugodtabb környezetben zajlott. A keresztszülőknél. Éjfélkor kimentünk az udvarba, néztük, ahogy lövik fel a tűzijátékokat és elkortyoltuk a kis pezsgőnket.
Minden egyes durranásnál hatalmasakat pislogott Emma, de szemmel láthatóan nagyon élvezte.
Összességében ez volt az eddigi legélvezetesebb utazásunk az előzőekhez képest. Persze volt azért nyavalygás, éjszakai játék, sírás, nyűgösség és a többi nyalánkság, de szerencsére ott át tudtam adni a nagyinak vagy apának is és így gyorsabban megnyugodott ő is és én is.
Szépen eljátszott a nagyszülőkkel, hagyott engem főzőcskézni, és partner volt a szórakozásban.
Január 4-én véget ért a kiruccanásunk és visszatértünk szépen lassan a mindennapi körforgásunkba.
Örülök, hogy itt vagyunk, de jót tesz neki a környezetváltozás, és ahogy egyre nagyobb lesz, egyre több élménnyel tudjuk majd megajándékozni őt.
Köszönjük, ha lájkolod és megosztod a bejegyzést.
Kövess minket Facebook-on (katt a linkre!) DuracEmma
Instagramon: Link: DuracEmma