Sziasztok!
Tudom, azt írtam, hogy újult erővel és rengeteg mindennel készülök az idei évre, de közben meg semmit sem írtam.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is történt semmi! 🙂
Ez a tél, hideg, sötétség rám nyomta a bélyegét teljesen, viszont most megint akadt valami, ami kikívánkozik belőlem… 😀
Ezt is két részre fogom bontani, mert túl hosszúra sikerült… 😀
Az első rész az utazás lesz, a második pedig ahogy a hétvége telt.
Na, lássuk akkor… 🙂
Utazás megtervezése
A nagyobb utazást mindig tudjuk előre, viszont a kicsi, hétvégi „kiruccanásokat”, amikor haza megyünk hozzánk, általában max 1 héttel előtte tudatosítjuk magunkban. De a legtöbb esetben előtte 2-3 nappal szólunk haza, hogy amúgy megyünk haza ám…úgy főzzetek! 😀
OK, menjünk akkor, várnak minket…
Eddig teljesen normálisnak nevezhető minden. Semmi extra, tökre rendben van.
Készülődés, csomagolás
Ha szerencsénk van, akkor általában el tudunk indulni pénteken délután. Ha nem, akkor szombat reggel szoktunk. Ahogy éppen kijön a lépés.
Most legutóbb olyan szerencsések voltunk, hogy már péntek reggel el tudtunk indulni.
Gondoltam magamban, hogy felesleges már csütörtök este elpakolni a cuccok nagy részét. Majd bedobok 1-2 ruhát , aztán jó’ van az úgy.
Nagyon nincs jól úgy… 😀
Felkeltem reggel 8kor. Dani minden utazás előtt elmegy kitisztítani az autót, lemossa, hogy szép legyen, most sem volt másképp.
Nekiálltam csomagolni. Olyan szempontból jobb is, hogy reggel pakoltam, mert most legalább nem pakolta ki a holmikat a bőröndből a kisasszony.
Amíg én elpakoltam Emma dolgait (ruha, cipő, fürdéshez a kencék, pelus, nedves, alkalmi ruha a szalagavatóra, váltó ruha, játék, kaja, rágcsa, innivaló, mese) és a sajátomat ( póló, nadrág, fehérnemű, cipő, fogkefe, iratok), és még így is elfelejtettem elrakni a kedvenc kispárnánkat, amin altatni is szoktam.
Majd ezutáná elpakoltam a háborús övezetet, amit Emma előző este művelt a nappali közepén. A homokozós cuccokat, a csomagoló papírt, evőeszközök, a a többi apró játékot, amiket néha legszívesebben egy jól irányzott dobással kihajítanék az ablakon… 😀
Tudom, hogy a rendes anyák már akkor előző este elpakolták volna a cuccokat, de Én nem… 😀
Közben Dani is megérkezik az autómosásból és még kitalálja, hogy hát elmegy tusolni. OK, drágám, menjél, de legalább tedd ki a ruhákat, amiket vinni akarsz, hogy be tudjak csomagolni Neked is a bőröndbe. Amúgy látod, hogy én még mindig pizsamában vagyok???
Táskák kész vannak, közben felébred Emma is. Gyorsan pelus csere, öltöztetés, hogy mire Apa összeszedi magát a fürdőben a gyerek is és én is indulásra készek legyünk.
Döbbenet, hogy 2 napra is megtelik 3 nagy táska… plusz a babakocsi.
Dani lemegy az autóhoz egy körre a cuccokkal, mert egyszerre úgysem tudtunk volna lemenni. Utolsó kör, megyünk együtt. Mint a málhás szamarak.
Ilyenkor komolyan Emmának a legjobb. 😀 Ölben vagy a babakocsiban ül, és mint aki jól végezte dolgát küldi a puszikat a saját tükörképének a liftben. 😀
Az ÚT
Itt is két opció van. A jobb eset, amikor úgy indulunk el, hogy éppen alvásidő következik és akkor nekem is van 2 óra nyugim.
A másik verzió, ha Dani dolgozik aznap és meg kell várni, míg hazaér. Na, ilyenkor csak az ima, a játékok, a mese, és a Béres 375, amiben bízhatok. 😀
Most legutóbb úgy indultunk el, hogy pont nem kellett volna aludnia Emmának, de elaludt. 😀
Próbáltam ébren tartani, de utána mindig megsajnálom és hagyom aludni. Úgy vagyok vele, hogy inkább „szívok” én, mint ő. A szívás alatt azt értem, hogy ha felborul a kis napi rendünk, akkor még este 11-kor is pörögni fog nekem.
Az alvás nálunk nagyon érzékeny téma. Nehezen alszik el, és nehezen ébred fel.
Ezért is szent, amikor Emma elalszik. Miatta és magam miatt is.
Szóval, így hogy elaludt az úton, grátisz 2 óra nyugalom volt. Mielőtt beértünk volna a faluba, felébredt. Vidáman, cukiskodva. Nagyon boldog voltam. 😀
Megérkeztünk!
Az út végére a kocsi tele van morzsákkal, amik a Dani által vásárolt szendvicsnek köszönhetőek. (Egyébként tök kiábrándító, hogy amikor veszel egy előre csomagolt szendvicset, látszatra fullon van és úristen, azonnal megennéd. Aztán kinyitod a zacskót és a zsemle szélére van pakolva minden. A másik fele meg kopp üres. Mondjuk godolhattuk volna, mert ezek a szendvicsek pille könnyűek voltak. 😀 😀 )
Mindenhol Emma játékai hevernek. Alig szállunk ki az autóból, egyből el is kell indulni a kisasszonnyal az udvarban a felfedező útra.
Mindenkivel közvetlen volt, pedig eléggé aggódtam, hogy mennyi idő kell majd neki az oldódáshoz. Nem volt gond. 🙂
Szóval a mostani út mondjuk azt, hogy jól sikerült. Csak ilyenek legyenek, vagy jobbak! 😀
Ez a legújabb elfoglaltságunk… 😀
Köszönöm, ha elolvastad! Igyekszem a folytatással!
Kövessetek instán is minket: DuracEmma instagram oldala
Facebook-on is megtaláltok minket: DuracEmma facebook oldala