Sziasztok! 🙂
Remélem mindenkinél jól teltek az Ünnepek. BUÉK Nektek, kedves olvasóim!
Szerettem volna aktuálisan írni a karácsonyi programjainkat és, hogy mik történtek, de egyszerűen lehetetlen volt.
A lopott időkben, amikor aludt Emma, vagy szerveztem az utazásunkat, hogy mit vigyünk magunkkal, kinek mit kell venni, mit ne hagyjunk itthon, ami fontos, vagy ajándékot csomagoltam, vagy elviselhető arcot próbáltam varázsolni magamnak a sétára. 😀
Most, viszont itt vagyok, és gőzerővel állok/állunk neki az új 2019-es évnek. Tele energiával, tervekkel, ötletekkel, amikre remélem, hogy ti is vevők lesztek.
Szóóóóval, így telt a mi kis ünnepi időszakunk, amit 2 részre fogok bontani. Pest és Románia részre.
Fogadjátok szeretettel! ♥
A fejemben elképzelt dolgok:
Tél, hideg, hóesés, meleg tea, kötött pulcsi, karácsonyfa díszítés, szeretet, család, béke.
Első körben ezekre asszociálok, amikor a téli időszak elkezdődik. Gondolom, nem vagyok egyedül. 🙂
Tavaly volt az első karácsonyunk hármasban Emmával, de akkor még olyan kis picike volt, hogy csak a karácsonyfaégő villogása érdekelte csak.
Gőzerővel szerveztük a keresztelőjét, és terveztük az utazásunkat haza, Dani szüleihez.
Most már viszont egész jól indult a készülődés a kis Nyuszikámmal. 
Úgy képzeltem el az idei készülődést karácsonyra, hogy milyen jó lesz… még indulás előtt majd megyünk Mikuláshoz, meg sütünk mézeskalácsot, ajándékokat csomagolunk, fát díszítünk Pesten is, főzök, sütök…
Persze mindeközben az én kis Angyalkám majd türelmesen kivárja a sorát, eljátszik magában, amíg anya mindezt megcsinálja, sőőőőt, még részt is vesz a dolgokban. 😀
Miközben ezeket a sorokat gépelem, az jár a fejemben, hogy mégis mit képzeltem? 😀 😀
A csúf és igazából csodálatos valóság:
December eleje ugye a Mikulásozással kezdődik, már ami a tervezhető programokat illeti.
Két alkalommal is elvittem, mondván, hogy az első alkalom lesz a bevezetés, a másodikra pedig eldöntjük, hogy elmegyünk-e vagy sem.
Még szerencse, hogy végül nem az első alapján ítéltem, mert az valami katasztrófa volt.
A Mikulás még meg sem érkezett, de mi már sírtunk, menekültünk. Valami nem tetszett neki, és ennek hangot is adott. Határozottan jelezte, hogy ki akar menni abból a teremből, ahol voltunk.
Képzeljétek csak el a szituációt!
Kreatívkodnál a Mikulás érkezése előtt valami cukit, de a gyerek eladja az egész termet. Kellemetlenül éreztem magam, amiatt, hogy sírt és úgy éreztem, hogy fel kell vennem a nyúlcipőt.
Ki kellett menekülnöm vele!!! A többiek és a saját érdekünkben is.
Ugyan nagyon kedves volt mindenki, de biztos vagyok benne, hogy jobban érezték magukat úgy, hogy nem volt ott egy nyekergő kisasszony. 😀
A teremmel szemben egy szabadfoglalkozású játszóház van, így szépen bementünk oda és ott töltöttük az egész délelőttöt. 
a menekülés után 😀
Mikulás 2.
Ezt az ünnepséget elfogadhatónak titulálhatjuk, mert egy játszóházban zajlott és nagyon rövid volt. 😀
Játék közben körbe ültünk, egy nagyon kedves hölgy közölte, hogy a Mikulás már úton van, elénekeltük a „hull a pelyhes fehér hó” című dalt, és megkaptuk a kis csomagunkat.
Nem volt sok gyerek sem, így hamar lezajlott a ceremónia.
Biztos vagyok benne, hogy azért is viselte jobban, mert ide Dani is eljött velünk, játékok voltak mindenütt, és mint már említettem nagyon gyorsan lezajlott minden.
Mézeskalács sütés
Megbeszéltük Lindával (a legjobb fej anyuka és a legkedvesebb barátnőm, akivel együtt drámázunk mindenen ♥), hogy sütünk egy próba kört.
Fent leszünk nálunk és egyikőnk szórakoztatja a 2 rosszpénzt, a másikunk meg készíti a sütikéket. Nagyjából így történt, és egy kép sem készült… 😀
Emma állandóan a lábamon csimpaszkodott, Domi a formákat vitte el tőlünk vagy lopkodta a nyers tésztát. Beszaladt a szobába és ott majszolta el azt a kis csipetet, amit elcsent. A tészta nem akart összeállni, elfelejtettük mérni 1-2 adagnál a perceket, mert mindig csinált valamit valamelyik gyerek. Szóval a barna 50 árnyalata jelen volt a sütik színében. 😀 Az íze kárpótolt minden fáradságért.
Fárasztó volt, de nagyon jó is. Így megismételtük 1 hét múlva ugyanezt, ugyanígy… 😀 
itt már csak lőttem egy képet 😀 😀 😀
Nagyon örülök, hogy egymásra találtunk Lindával, mert így még, ha nyűgösebbek is a gyerekek, fel tudjuk húzni egymást. Mindenfelé együtt megyünk, programokat csinálunk, hogy nekünk is, és a kis rosszpénzeknek is gyorsabban és élménydúsabban teljen az idő.
Ennyi fért bele a Pesten töltött karácsonyi lázba, mert dec. 20-án elutaztunk.
Erről majd a kövekező bejegyzésben bővebben… 🙂
Jövőre kiegészítjük a programokat fenyőfa díszítéssel, fényvillamossal, és még kiderül, hogy mivel..
Egyáltalán nem volt tökéletes, sem idilli, de olyan jó volt látni, hogy élvezik az együtt töltött időt. Én vagy 100x idegösszeroppanást kaptam, de még így is azt mondom, hogy bármikor megismételném!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Kövessetek instagramon is minket!Kattintsatok a linkre! 🙂 DuracEmma
Kommentek